A világról

Karakter alkotás.

Kedves játékos. Bár egy fantáziavilágban játszol, ne feledd, hogy ez is a valóságra épül. Ha karaktert alkotsz, bár szárnyalhat a fantáziád, ne feledd, hogy csak ésszerű kereteken belül tegye mindezt. Például ne akarj Superman lenni, vagy Wondergirl, mert ez csak mese. A valóságban nincs ilyen. Ne akarj szuper képességeket, csodás tehetséget, adottságot. Annak nagy ára van.

DE. Hogy kedveteket ne szegjük, mégis csak egy fantázia által alkotott játék, lehetsz olyan, ami ebben a világban nem adatott meg. Lehetsz vajákos, ki herbáliákat használ, lehetsz kemény kezű inkvizítor, vagy akár koldus, lehetsz kalóz, vadul a tengereket járva, vagy egy tehetős és befolyásos kereskedő. Mi csak annyit kérünk, mindezt ésszerű kereteken belül. Nem vagy más, mint egy egyszerű, hétköznapi ember. Még, ha több is, nem vagy többre képes, mint amit a világi lét mentálisan, és fizikálisan megenged.

Kérlek, fontold meg mielőtt karaktert alkotsz, vagy ha olyat szeretnél, ami nem biztos, hogy ebbe a koncepcióba belefér, kérlek, jelezd az oldal adminisztrátorának, vagy valamely moderátornak. Szívesen segítenek.

Sötét világ
A Vámpír: Középkor világára leginkább a „Sötét Középkor” név illik. Első pillantásra ez kevéssé különbözik csak a sötét középkortól, amit ismerünk. A felszínen tulajdonképpen ugyanaz. A jobbágyok a földet művelik, rövid és nehéz életet élnek, s csak a jelennel és Isten szavával törődnek. A papok kárhozatról és megváltásról beszélnek, miközben a szerzetesek nyirkos kolostorokban őrizgetik az ősök tudását. A földrészen hűbérurak, alacsony rangú, idealista lovagok és zsarnoki királyok uralkodnak, és harcolnak Isten nevében távoli földeken. A felszín alatt azonban a Sötét Középkor Európája rémálmok és rémségek hona, ahol a vámpírok és démonok nagyon is valóságosak.

Sötét tükörkép
A Sötét Középkorban keveredik a történelem és a borzalom. Világvégi hangulat uralkodik, ahol a plébánosok mindenben az Apokalipszis jeleit látják, és figyelmeztetnek az istenfélő és jámbor népekre leselkedő démonokra. Egész falvak és tanyák vannak elzárva a világtól, a környező erdőkben ember-állatok kísérteties vonításait hallani, és boszorkányok űzik átkozott praktikáikat. Európában megerősített városok épültek a biztonság és a szabadság hamis ígéretével. Girbegurba macskaköves utcáik és kusza sikátoraik azonban börtönök, ahonnét még a holtak sem menekülhetnek.
A Sötét Középkort a magány és elhagyatottság fémjelzi. Hatalmas, szelídítetlen földek választják el a falvakat a városoktól, búvóhelyet kínálva a szörnyetegeknél is rosszabb teremtményeknek. Az erdők fenyegető rengetegek, ahol nappal is árnyak ülnek, és éjszaka csupán a hold halovány fénye világítja meg őket. Szél süvít a várakban, melyek magányosan állnak, és falaikat vér festi vörösre. A babonaság és a félelem a házukhoz láncolja a falusiakat és a nemeseket, akik gyenge gyertyafénynél kucorognak hajnalig. Az egyetemeken és kolostorokban a tudósok és írnokok ősi töredékek és féligazságok alapján próbálják összefércelni, amit a sötétségről tudnak. A királyok és grófok kétségbeesetten próbálják kordában tartani az árnyakat, miközben az egyház céltalan hadjáratokkal próbálja elterjeszteni a kereszténység fényét, és Káiniták uralják az éjszakát.

Nappal
Európa népei számára i.sz. 1421-at írunk – a tizenötödik keresztény évszázad lassacskán közepéhez közeledik. Bár a halandó uralkodók viszonylag csendesek, a XV. században viszály és nyugtalanság uralkodik. Az évszázad a véres és megfontolatlan negyedik keresztes hadjárattal indult (1202-1204), melyből a velencei érdekek Konstantinápoly, a legnagyobb keresztény városok egyikének kifosztását és elpusztítását kovácsolták. Angliában Földnélküli János király (1199-1216) nem sokkal halála előtt aláírja a Magna Chartát, melyben meghatározza a király kötelezettségeit és felelősségét az alattvalói iránt. Örökösének, III. Henriknek (1216-1272) uralmát állandó ostrom alatt tartják a hatalmas angol bárók. A király gyenge uralkodó lesz, és figyelmét a csatározások elvonják Franciaországról. Ezt kihasználva II. Fülöp francia király (1180-1223) visszaszerzi a legtöbb területet, amely felett az angol korona uralkodik. Az 1214-es bouvines-i csatával Franciaország a XIII. század egyik meghatározó erejévé válik. Keleten, Flandriában és Németországban II Frigyes (1212-1250) egyesíti Róma utolsó maradványának, a Német-római Birodalomnak nemeseit, de belekeveredik a felavatás körüli intrikákba, és a császár és a pápa egymás ellen fordul. Az aszályos Ibér-félszigeten Kasztília és Aragónia egyre nagyobb területet hódítanak el al-Andaluz mór erődjétől. Mallorca 1229-ben elesik, Córdoba 1236-ban követi, Sevilla pedig 1248-ban, így 1492-ig Granada marad az egyetlen mór város. Elestéig Európa legműveltebb városai közé tartozik, a tudás és a tanulás központja, melyet állandó ostromgyűrűbe fognak azok, akik irigylik vagyonát és kincseit.
Ez az eretnekség évszázada, és ekkor születik meg a pápai inkvizíció. Bár a legszörnyűbb szélsőségek és boszorkányégetések még évszázadokra vannak, az egyház felkészül, hogy elbánjon ellenségeivel – legyenek azok világiak vagy természetfelettiek. A keresztények első hadjáratának első áldozatai a dél-franciaországi albigensek, akik a gonoszt látják a világban, és a szegénységről prédikálnak. Nem sokkal később teuton lovagok masíroznak át Lengyelországon, Magyarországon és Livónián Oroszországba a fekete kereszt zászlaja alatt, és Isten nevében megküzdenek a pogányokkal és a hitetlenekkel. A Szentföldön az évszázad során négy különböző keresztes hadjárat indul a Földközi-tenger különböző pontjaira. A keresztény erők többnyire az előző századok hibáit ismételgetik, de ez nem tántorítja el egyik pápát sem attól, hogy új hadjáratra szólítson fel.
A kelet nyugat felé mozdul. A nagy Dzsingisz kán ugyan 1227-ben meghal, de utódai betörnek Európába. 1231-ben lerohanják Perzsiát, öt évvel később Dél-Oroszországot, 1241-re pedig Lengyelországot és Magyarországot is elérik. De nem a kánok és lovasaik az egyedüli utazók. Marco Polo, a felfedező 1271-ben a rejtélyes kelet felé indul, és olyan tájakon kel át, melyeket nyugati ember még öt évszázadig nem lát. Mire visszatér, Európa örökre megváltozik.
Ez az Európa, amiről a történelemkönyvek beszélnek.

Éjjel
A Sötét Középkort nemcsak a királyok és pápák uralják, hanem a babonaság is. Ebben a korban a vallás és a hit reményt és megváltást ígér, de arra is figyelmeztet, hogy a Sátán és szolgái járják az éjszakát. Európa népei számára ez nem dogma, hanem a színtiszta valóság. Az emberek tudják, hogy a sötét rengetegben nem csak árnyak lappanganak, és ugyanúgy hisznek a kísértetekben, démonokban és vámpírokban, akárcsak Istenben. Ebben a korban a parasztok elmennek a misére, bűnbocsánatért és megváltásért imádkoznak, majd összegyűlnek a földeken, hogy áldozzanak, és kiengeszteljék a régi isteneket – nem azért, mert nem szilárd a hitük, hanem mert éppen hogy tökéletes hivők. Elhiszik, hogy a gonosz boszorkányok és varázslók parancsolni tudnak a holtak szellemének, és nyugvóhelyükről előszólíthatják őket, hogy az élőket kínozzák. A zarándoklatról visszatérő közemberek és nemesek különös jeleket látnak kövekbe vésve, és éteri zenét hallanak, ha megtelik a hold. Tudják, hogy a Sátán csak arra vár, hogy bűnre csábítsa a hivőket, és örökké tartó fájdalomra és bánatra kárhoztassa őket.