A vérről

Vértartalék

Minden vámpírnak van egy vitae tartaléka. Ez emberi vér, melyet Káin átka hátborzongató folyadékká változtat, ami fenntartja a vámpírlétet. Egy vérpont egy átlagos felnőtt halandó vérének tizedét jelenti, bár ez változó. (A táplálkozás folyamata nem olyan traumatikus, mintha az illető nyílt seben keresztül veszítené el vérének egytizedét.
A vámpír szintje meghatározza vértartalékának maximumát. A Sötét Atyától eltávolodott vámpírok kevesebb vért képesek tárolni: nem tudnak annyit felvenni, és nem képesek olyan gyorsan felhasználni, mint az öregek. A vámpír bölcsek olyan jövőről beszélnek, amikor a magas generációjú vámpírok erejüket tekintve megkülönböztethetetlenek lesznek a halandóktól, de ugyanakkor érzékenyek lesznek a vámpírok gyengeségeire.. Ugyanakkor az alacsony generációjú vámpírok előnyei vonzóvá teszik a diablerie-t a fiatalabb, magasabb generációjú vetélytársak szemében, akik olyan fejlődést keresnek, mely máskülönben zárva lenne előttük.
Ha a karaktered vértartaléka egyre csökken, beköszönt az őrjöngés, és mindaddig tart, míg az éhező vámpír legalább pár pontot visszanyer. A kotéria egyik funkciója, hogy a tagok ellenőrizhessék egymás állapotát, és a közös táplálkozási lehetőségek lecsökkentik a kontrollálatlan vérszívást. Ha a karakter az éhezés küszöbén ingadozik, az önuralom is nehezebb.

A vérpontok használata
A vámpírok a vér „elégetéséről” beszélnek, és ez néha szó szerint igaz. A megerőltető szellemi és fizikai tevékenységek közben, amikor a vitae felhasználja a benne lakozó természetfeletti erőt, a vámpírok gyakran láthatóan elvörösödnek, az ereik felforrósodnak, és melegebbek lesznek, mint életükben. Máskor a vér használata nem ilyen drámai, és eltűnése után csak növekvő éhségérzet marad utána.

● Gyógyulás: Egy vérponttal begyógyíthatsz egy szintnyi zúzódást vagy halálos sebzést. A karakternek ehhez többnyire pihenésre van szüksége. Ez lehet lassú séta vagy lovaglás is (bár a különösen súlyos sérülések teljes mozdulatlanságot igényelnek), de a gyógyítás nem alkalmazható futás vagy harc közben. Ez a vámpírok gyógyulásának egyetlen módja. Ha a karaktered nem költ vérpontot a sérülések begyógyítására, sebesült marad, és az összes ebből eredő levonás sújtja.
● Álcázás: Vérpontok elégetésével elrejtheted a vámpírlét külső jegyeit: a bőröd és a leheleted felmelegszik, a vonásaid meglágyulnak és így tovább. Ebben az állapotban a vámpír a jelenet végéig embernek látszik.
● Diszciplínák használata: Egy vagy több vérponttal aktiválhatsz bizonyos vámpír képességeket. Bár a diszciplínák használata többnyire cselekvésnek számít, ebbe már beletartozik a vér elköltése is.
● Mások etetése: Más lényeknek is adhatsz vitae-t az e célból ejtett vágásokból. A vámpírok az erre áldozott vérpontokat megihatják, és a saját vértartalékukhoz adhatják. Ilyenkor véreskü köttetik

A vértartalék feltöltése

A vámpírok pontosan úgy szerzik a vért, ahogy a néphagyomány is tartja: másoktól veszik el. Az a vámpír, amelyik nem hajlandó másokon élősködni, nem él sokáig, és ez a megalkuvás eleve lecsökkenti a „jófiú” képek életképességét. A vámpírok természetükből fakadóan ragadozók.
A táplálkozás nem egzakt tudomány. A vámpírok elveszthetik táplálkozás közben az önuralmukat, és akaratlanul is szárazra szívhatják az áldozataikat. Elkaphatják a vérrel terjedő betegségeket is. Mindent sokkal személyesebb szinten élnek meg. Sok vámpír (és majdnem minden áldozat) intenzív eufóriát érez a táplálkozás alatt. Ez ugyan nem szexuális szenvedély, de talán ez áll az érzések közül a legközelebb hozzá. (A vámpír teológusok hosszú értekezéseket írnak erről a hasonlóságról.)A táplálkozás közben a vámpír látása és hallása eltompul, és az idő gyorsabban vagy lassabban telik a számára, mint máskor. A vér hiánya mardosó kínt támaszt benne, mely ötvözi a halandó éhség emlékét az üresség érzetével. A vér beáramlása feltölti az összezsugorodott szöveteket, és fizikailag és pszichológiailag egyaránt a teljesség érzésével ruházza fel.
A vámpír körönként legfeljebb egy vérpontot tud zsákmányolni az áldozatából. Minél több vért vesz el, annál nehezebb a táplálkozás, és annál kisebb élvezettel jár. Az ellenállás megszűnik, amint a fogak a bőrbe mélyednek. A szépítőleg csóknak keresztelt szívás szenvedélye könnyen függővé teheti az áldozatokat. Az egyéb tragikus következmények mellett így születnek a nyájak is.
Egy emberben rendszerint 10 pontnak megfelelő vér van, de a sérülések lecsökkentik a rendelkezésre álló mennyiséget. Minden gyógyulatlan sérülésért csökkentsd eggyel a vértartalékot! Az is igaz azonban, hogy a vámpírok ritkán vizsgálják meg behatóbban áldozataik egyészségi állapotát. A sérülések késői felfedezése gyakori módja a véletlen ölésnek. Állatokból is lehet táplálkozni (bár a vérük kevésbé tápláló)
A régi, testen kívüli vér hamar elveszti értékét. Az elraktározott vér órákon vagy éjszakákon belül tönkremegy, hacsak nem tartósítja valaki mágikus vagy természetfeletti módszerekkel. Az öreg vámpírok vére azonban nem csak, hogy nem romlik meg, hanem erősebb is, mint más fajták. Az öregektől elvont vér minden egyes pontja két vagy több vérpontnak felel meg, amikor felszívódik a táplálékozó vámpír szervezetében. Ez nem azt jelenti, hogy a vének teste több vért raktároz, hanem a bennük munkáló átok erőssége miatt ez koncentráltabb.
A híresztelések csodás hatásokat tulajdonítanak a vérfarkasok, tündérek és egyéb teremtmények vérének. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a vámpírok, akik ilyen áldozatokat választanak, szinte mindig pórul járnak, és ezért nem tudnak tájékoztatni a különleges előnyökről.

Véreskü
A káiniták vérének egyik legkülönösebb tulajdonsága, hogy kapcsolatot képes teremteni a vámpír és a belőle ivó személy között. Ezt a hatalmat elsősorban ghoul szolgák készítésére használják de arra is használható, hogy más vámpírokat a káinita akarata felé hajlítson. A kötés erőssége attól függ, hányszor ivott az áldozat ugyanannak a káinitának a véréből, de három ilyen alkalom után menthetetlenül kialakul a béklyó. Aki ennek a véreskünek nevezett köteléknek a hatása alá kerül (legyen bár élő vagy élőholt), a rabszolga nevet kapja, míg az, aki hatalommal rendelkezik felette, az uralkodó.
A teljes kötésben lévő rabszolga tökéletesen hűséges az uralkodójához, és nem képes tenni ellene semmit. Ez a kapcsolat leginkább a megszállottsághoz vagy a függőséghez hasonlítható. A rabszolgának nem kell szeretnie az uralkodóját (bár sokan így vannak vele), akár még meg is vetheti, de ennek ellenére követi a parancsait, még ha mások uralommal vagy egyéb módon hatnak rá. Sok káinita mindent legyőző erőként jellemzi a véresküt, de nem feltétlenül nyilvánul meg mindent elsöprő vágyban, hogy az uralkodó kedvére tegyen. A rabszolgát a becsülete köti, hogy hűséges maradjon, ne szegüljön szembe az uralkodó parancsaival és kívánságaival. A kényszerű engedelmesség és a hűség között kicsi a különbség, de a rabszolgának lehetősége van valamennyi rugalmasságot mutatni. A rabszolga úgy követi a gazdája kívánságait, ahogy a középkorban a halandó és káinita vazallusok. A gazda parancsainak megszegése egyszerűen nem fér össze a lelkiismerettel.
Az eskü ereje nem függ az uralkodó szintjétől. A kis szintű vámpír vére ugyanúgy meg tudja kötni az öreget, mint fordítva. Ez az egyetlen káinita hatalom, ami nem veszt erejéből a generációk hígulásával. Egy káinita csak egy uralkodóhoz köthető, de neki több rabszolgája és kisebb vérköteléke lehet (akik csak egyszer vagy kétszer ittak belőle). A véreskü megkötésekor mindig az dominál, mely fél erősebb. Egy V. szintű vámpír meg tud kötni egy I. szintűt, de fordítva ez már nem igaz, s ez jellemző más fajokra is. Egyedül csak I. szintű vámpír halandót képes megkötni.

Az eskü köteléke
A véreskü egyszerre fizikai jellegű kötelék és a káinita társadalom kapcsolatainak megnyilvánulása. Bár keringenek történetek olyan uralkodókról, akik erőszakkal itatták meg vérüket a rabszolgákkal, csak kevés káinita kerül teljesen a hatása alá. A legtöbb kárhozott egyszerűen túl nyakas ahhoz, hogy örökre valaki más alá vesse magát. Ennek ellenére vannak vámpírok, akik az ölelés előtt ghoulok voltak (és így megtartották a véresküt), és a káinita feudalizmust is megerősítheti a kötelék. Gyakori, hogy a hűbéresküt egy korty kíséri az úr véréből, de ritka, ha valaki ezen túlhalad. A Tremere klán bitorlói hasonló módon biztosítják az ifjaik hűségét.
A teljes véreskü, vagy az egyszeri ivás leggyakoribb előfordulási formája a hűbéreskü. Ilyenkor összegyűlik a káinita udvartartás, a rabszolga iszik az uralkodó felvágott csuklójából, és véres ajakkal hűséget esküszik. A hűbérúr szintén ígéretet tesz, hogy megvédi a vazallusát, mintha a saját véréből származna. A gyakorlat innen kapta a nevét is.
A véreskü hatalma attól függ, hányszor ivott a rabszolga az uralkodóból (az alkalmak között legalább egy éjszakának el kell telnie). A leendő rabszolga egyszeri vagy kétszeri ivás után tökéletlenül, de meg van kötve. A véreskü azonban csak a harmadik alkalom után lép teljes erővel életbe.
- Első alkalom: Miután a karakter ivott egyszer az uralkodó véréből (ez annak erejétől függően akár egyetlen csepp is lehet), vonzalmat érez iránta. Ez hasonlít a halandók vonzódásához. A vámpír gondolataiba és álmaiba beszivárog az uralkodó képe, és a tudatalattija ráveszi, hogy „véletlenül” találkozzon vele. Az eskünek ebben a szakaszában nincsenek még külön szabályok, de a vonzalomhoz hasonlóan ez a kötelék is elmúlik idővel, ha elválnak egymástól. A karakter esetenként kifejezetten szomjazza az uralkodó vérét
-Második alkalom: A második alkalom még jobban a káinitához köti a karaktert. Már tudatosan is az uralkodó kedvében jár, és keresi a találkozást vele. Beleszerethet az uralkodóba, és gyakran ellentétes érzelmek áldozatává válik (nem ritka az egyidejű erős szeretet és gyűlölet). Nincs az uralkodóhoz kötve, de nehezére esik tenni ellene, és könnyebben engedelmeskedik neki A karakter gyakran „tisztelettel” magyarázza tetteit, amit az arra érdemes úr iránt érez, és azzal, hogy fejet hajt a hatalmon lévők előtt. A leendő rabszolga továbbra is szomjazik az uralkodó vérére.
- Harmadik alkalom: A harmadik alkalommal létrejön az eskü, mely az uralkodóhoz köti a rabszolgát. Sok esetben a gyengébb kötődések elhalványulnak és felváltja őket a hűség és a vágyakozás erősebb érzése. A karakter akár szereti az uralkodót, akár gyűlöli, mindenféleképpen úgy érzi, hogy a dolgok így vannak rendjén, és így van harmóniában az urával és vazallusaival. A tetszés és nemtetszés nem releváns, a létezés lényege a hűség és a tisztelet. A véresküvel kötött rabszolgára szemkontaktus nélkül is hatni lehet – elég, ha a gazdája hangját hallja. Alacsony szintű uralkodó továbbra sem képes hatni egy magasabb szintűre.

Ghoulok

A káiniták réges-régen felfedezték, hogy az a halandó, aki vámpírvért ivott, valamennyit megkap a hatalmukból. Az ilyen emberek természetfeletti erőre és különös étvágyra tesznek szert, de életben maradnak, és el tudják viselni a napfény érintését. A vámpírok évszázadok óta választanak ki halandókat, akiket a vérükkel megitatva ghoulokat hoznak létre, olyan hatalmas szolgákat, akik a véreskü révén tökéletesen hűségesek urukhoz (akit domitornak hívnak). A ghoulok egy idő után szomjazzák a vámpírvért, és egyéb sötét vágyak is feltámadnak bennük, ahogy a Fenevad minden ghoul lelkén otthagyja a nyomát. Hűek maradnak a domitorhoz, de szenvedélyük gyakran olyan forrón lángol, mint az ereikben zubogó vér, és ahogy a vér megváltoztatja testnedveik arányát, hajlamosak a hevességre.
Mivel a Sötét Középkor világának halandói többnyire szorosan összetartanak, a káiniták gyakorta egész családokat tesznek ghoullá. Számos történet kering olyan famíliákról, akik a halandó társadalom peremén élnek, és különösen viselkednek. Az éjszaka valódi urai, mint például a tzimiscek, egyenesen tenyésztik a ghoulokat, hogy szolgák vérbűvonalát hozzák létre. Más káiniták ghoul „családokat” hoznak létre egyes közösségekből, mint pédául a kolostorok elzárt testvérisége, egy céh magas rangú tagjai vagy egy vándor csepűrágó-csapat.
Egyesek az ölelés előtti átmeneti szakasznak tartják a ghoul létet. Egyes hercegek nem is igénylik az engedélykérést a ghpulok teremtése előtt, szemben a gyermekekkel. Ilyenformán a káiniták megtarthatják az ölelésre érdemesnek ítélt embereket, míg engedélyt nem kapnak. Egyes domitorok úgy lebegtetik az ölelés ígéretét a ghouljaik előtt, mint szamár előtt a répát, hogy így biztosítsák a hűségüket. Más vámpíroknak eszük ágában sincs ölelésben részesíteni a ghoulokat. Miért is mondanának le egy értékes nappali szolgáról?

A ghoulok képességei

A ghoulok a következő képességekkel rendelkeznek:
● A ghoul 3 vérpontot képes tárolni a szervezetében, és egy vérpontot tudnak elkölteni egy körben, hasonlóan a vámpírokhoz. Minden ghoul évszázadonként egy plusz vérpontot kap, de továbbra is körönként csak egyet használhat fel.
● A ghoul nem öregszik, amíg káinita vére keveredik az ereiben. Az örök fiatalság ígérete egyike a legnagyobb kísértéseknek, amik ráveszik az embereket, hogy ghoulokká váljanak. Ha a ghoul túlhaladja a természetes élettartamát, rendszeresen kell vámpírvért kapnia, különben nagyon hamar eléri valós életkorát, meghal és oszlásnak indul. Ez az enyészet pár nap alatt lezajlik, de nagyon öreg ghoulok esetén a test perceken belül hamuvá omlik.
● A ghoulok, akárcsak a vámpírok fölhasználhatják a vitae-t, hogy gyógyítsák magukat, vagy növeljék a testi tulajdonságaikat. Ha a ghoul nem költ vért gyógyulásra, normális halandóként gyógyul.
● A ghoulok visszanöveszthetik elvesztett vagy nyomorékká vált végtagjaikat, ha akaraterő és megfelelő számú vérpontot elköltenek (egy ujj vagy szem esetén egyet, lábfejért vagy alkarért kettőt, egy egész végtagért hármat),
● Amíg a ghoulban van vámpírvér, kiseb mértékben sebesül, mint egy átlag halandó
● Minden ghoul automatikusan megkapja az 1-es őserő diszciplínát, pár perccel azután, hogy először vámpírvért ivott és megtanulhatja a szívósságot és a gyorsaságot is. A ghoulok néha egyéb diszciplínákat is megtanulhatnak, ha a gazdájuk rendelkezik velük. A legtöbb ghoul nem növelheti 1-nél nagyobbra a diszciplínákat, de egyesek megfelelő idő és képzés árán magasabb szintre juthatnak. A ghoul diszciplínáinak a domitor generációja is határt szabhat.
Domitor szintje Maximum diszciplína szint
1 1
2 1
3 2
5 3
● A vámpír vére, amit a ghoul elfogyaszt, a Fenevad átkát is tartalmazza. Képes akár őrjöngeni is
● Azok a ghoulok, akik egy hónapig nem jutnak vámpírvérhez, éhezni kezdenek a vitae-re. Valahányszor lehetőségük van vitae-hez jutni – bármely vámpír megfelel, nem csak a domitor – önuralom kell, hogy ellenálljanak a késztetésnek Az első hónap a karakter vér utáni szomja emberi vér és hús utáni vággyá változik.
● A ghoulokra is hat a véreskü, de ők nem köthetnek másokat magukhoz. A legtöbb ghoul a domitojához van kötve, de ez az eskü ugyanúgy elhalványulhat, mint bármely rabszolga esetében. A káiniták rendszeres etetése többnyire semlegesíti a hatást, amit az okoz, hogy általában kutyaként bánnak a ghouljaikkal (ami megszünteti a véreskü hatását).

Állati ghoulok
Nem az emberek az egyedüli lények, akik ghoullá válhatnak. Bármelyik állat kaphat vámpír vitae-t, mely felruházza a ghoulok képességeivel. Mindaddig hűséges és engedelmes lesz káinita gazdájával szemben, míg rendszeresen kap vért. A leggyakoribb állat ghoulok a „pokolkutyák”, vagyis a káinita vérrel etetett kutyák és farkasok, és a lovak, akik a vitae által természetfeletti erőre és gyorsaságra tesznek szert, és hajlandóak megtűrni a hátukon a káinita lovasokat. Más állati ghoulok is léteznek a nosferatu patkányoktól kezdve a szetita kígyókig, és A tzimisce mesterséges szörnyetegeiig, melyek eredeti fajtája már nem is felismerhető.
Az állat ghoulok rendelkeznek az emberi ghoulok minden tulajdonságával. Rendszerint hűségesek és engedelmesek (különösen, ha már a véreskü is köti őket). A domitor eggyel kisebb célszámmal használhatja az állaton a bestiát.
Az emberi méretű állatok 3 pont vitae-t is tárolni képesek. A kisebb állatok kevesebb vérrel rendelkeznek. Általánosságban elmondható, hogy egy kutya 3 vérpontot, egy macska 2, egy patkány pedig 1 vérpontot képes tárolni. Ugyanez igaz a hasonló méretű állatokra.

Rabszolgák
Természetesen a vámpírok szolgái között nem csak ghoulok vannak. Kevés káinita engedheti meg magának a sok ghoullal együtt járó erőfeszítést és vitae felhasználást, ezért a legtöbb szolga ember. Bár ezeknek az embereknek nincsenek természetfeletti képességeik, a hűségüket többnyire misztikus eszközökkel biztosítják. A káiniták nagyon védtelenek a hozzájuk közel állók árulásával szemben, ezért nagyon gondosan megválogatják a szolgáikat.
A hűség biztosításának leggyakoribb módja a véreskü. Ezért vannak a ghoulok a legmegbízhatóbb szolgák között. Mivel rendszeresen isznak a gazdájuk véréből, a hűségük töretlen marad. A halandó szolgák kevesebb vért kapnak, ami még nem elég ahhoz, hogy ghoulokká váljanak, de ahhoz igen, hogy időről-időre megerősítse a véresküt. Ha az eskü már létrejött, kevés halandónak van annyi akaratereje, hogy szembeszegüljön vele
A káiniták különböző diszciplínákkal, kivált az uralommal vagy a jelenléttel is készíthetnek rabszolgákat. Az uralom egy idő után úgy fel tudja őrölni egy halandó akaratát, hogy gondolatok nélküli szolga marad (gyakran hívják „kehelynek”), míg a jelenlét rendszeres használata (különösen a magasztosság és a transz) rabul ejti az áldozat szívét, és örök hűséget szerez. A jelenlét szenvedélyes és gondolkozni képes szolgákat eredményez, az uralom pedig ostoba, de tökéletesen engedelmes rabszolgákat.

Fertőzés
A betegségek fontos szerepet játszanak a középkori halandók életében, bár a káinitákat nagyrészt elkerülik ezek közvetlen hatásai. Ennek dacára könnyen betegséghordozókká válhatnak, akik elterjesztik a fertőzést nyájuk körében. A sötét középkorban számos betegség létezik, ezek közül a leggyakoribbak a következők:
● Vérhas (hasmenés): A vérhast a szennyezett víz és a rossz higiéniás körülmények okozzák. Az áldozatot bélrendszeri problémák gyötrik, vérzik, húgyhólyagfájdalmai vannak, lázas és kiszárad. A betegség gyakran halálos kimenetelű a halandók számára, míg a káinitákra nincsen hatással. A csók azonban közvetíteni képes.
● Anyarozsmérgezés: Gombás mérgezés (az anyarozs elsősorban a rozst támadja meg, és így a kenyérbe kerülhet), mely izomfájdalommal, görcsökkel és hallucinációkkal jár. A halandók üszkösödés következtében gyakran végtagjaikat is elveszthetik a hatására, de a káinitákra nincs hatással. A mérgezett vér elfogyasztása tűszúrásszerű fájdalommal jár a vámpír végtagjaiban.
● Vízkór: A vízkór a gyenge szív következtében alakul ki, mely képtelen megfelelően pumpálni a vért. Ennek a betegségnek nicns hatása a káinitákra, de ha az áldozat vízkóros, kettővel kevesebb vérpontja van, mint egy normális embernek.
● Lepra: A lepra a középkor egyik legjelentősebb betegsége. Az idegek elhalásával jár, ami lecsökkenti az érzékelést, és számos másodlagos fertőzésre fogékonnyá teszi az áldozatot, melyek tönkretehetik a bőrt és a csontokat, s így torzuláshoz és csonkuláshoz vezethetnek. Ritkán halálos, de a fertőzötteket kiveti a társadalom, megkülönböztető öltözéket kell viselniük, és csengőt kell magukkal vinniük, hogy elriasszák a többieket. A legtöbb káinita immunis a leprával szemben, bár egyesek szerint a nosferatuk átka is a betegség egy heveny formája.
● Pestis: A sötét középkorban számos pestisjárvány dúl (bubópestis, tüdőgyulladásos és vérmérgezéses pestis). A tömeges fertőzésekre a XII. század közepén került sor, mely elpusztította Európa lakosságának nagy részét. A pestis halálozási rátája 50-80 százalékos, ahol a betegség időszakát láz és önkívület jellemzi. A káiniták ellenállóak a bubópestissel és a tüdőgyulladásos pestissel szemben, de átadhatják az áldozataiknak. A vérmérgezéses pestis azonban a vámpírokat sem kíméli, akikre rosszullét tör rá, és vért hánynak. Ez lecsökkenti a káinita vértartalékát (dobj egy kockával). Ha a dobás következtében a vértartalék kimerül, a vámpír őrjöngeni kezd, és sorvadás vagy mélyálom áldozatává válhat. Amikor a vámpír legközelebb táplálkozik, a játékos állóképesség (+ szívósság) próbát tesz 8-as célszám ellen. Siker esetén legyűri a vért, sikertelenségnél viszont kihányja. Balsikernél nem csupán kiokádja, de egy éjszakányi sorvadást is elszenved, amikor a teste kilöki az ereiből és összeszáradt szerveiből a vért. A játékos mindig dob, ha a vámpír táplálkozik, míg öt sikert össze nem gyűjt balsiker nélkül (a sikertelenség nem számít a gyűjtésnél).
● Szifilisz: A szifiliszt a szexuális együttlét (vagy a vér) terjeszti, és kezdetben láz és kisebb fájdalom formájában jelentkezik. Végül a jelek fekélyek és bőrhibák formájában jelennek meg, bár a legrosszabb a belső sérülés, mely a csontokat, az izmokat és az agyat érinti. A szifiliszt kapott vámpírok minden héten egy pontnyi zúzódást szenvednek, míg a fertőzés a vérükben marad.
● Tuberkulózis: A sötét középkor leggyilkosabb kórja; a test bármely részét megtámadhatja, bár a leggyakoribb a tüdőtuberkulózis. A betegség lázzal és verejtékezéssel jár, és lesoványodáshoz és a szövetek elroncsolódásához vezet. Innen kapta másik nevét is: tüdővész. A tuberkulózisnak a vízkórhoz hasonlóan nincs hatása a káinitákra, de egy-három ponttal csökkenti a fertőzött ember vértartalékát.
A vérrel terjedő betegséget hordozó vámpír mindaddig fertőzi áldozatait, míg ki nem löki a fertőzést a szervezetéből. Azok, akiket fertőző vámpír harapott meg, állóképesség próbával állhatnak ellen a

Mérgek és drogok
A halandók számos anyagot és növényt használnak a gyógyításra, mérgezésre vagy érzékeik befolyásolására. A káiniták a legtöbb használatára képtelenek, bár közvetetten áldozataik vagy önkéntesek (például az asszamita boszorkánymesterek kalif-szívói) véréből hozzájuthatnak. Nem részletezzük az összes kábítószert és mérget, amit a hercegek háborúja során használnak, de a leggyakoribbakról és hatásaikról alább szólunk.
● Alkohol: Az alkoholtartalmú vért elfogyasztó vámpír maga is elszenvedi a részegség egyes hatásait. Minden két „italért”, amit az áldozat megivott, a káinita eggyel csökkenti ügyesség és intelligencia kockatartalékát. A hatás kockánként egy óra alatt megszűnik.
● Vérpipacs (Sanguinaria): Ez egyike azon kevés mérgeknek, melyek ártanak a káinitáknak. Elfogyasztása esetén (pl. ha vérbe keverik) a vámpír három szint kritikus sebzést szenved, míg ha kontaktméregként használják (fegyverre kenve, két szint kritikus sebzést okoz a fegyver szokásos sebzése mellé. A méreg a vámpír vérét támadja meg, és hamuszerű fekete porrá változtatja.
● Ételmérgezés (szalmonella): A szalmonellás vért fogyasztó vámpírt hányinger fogja el, és egy szint zúzódást szenved. Addig nehézségei támadnak a táplálkozással, míg el nem távolítja a rossz vért, de erővel képes rávenni magát az ivásra (Az ételmérgezés hatásai kb. egy nap múlva megszűnnek.
● Hasis: A hasis elterjedt a Közel-Keleten. Nyugtató hatása van, és kihat a fogyasztója figyelmére is. A hasissal telített vért ivó vámpír eggyel csökkenti az észleléts, valamint az őrjöngés elleni dobás célszámát. A hatások mintegy egy órán át maradnak meg.
● Hallucinogének: A hallucinogének, mint például a gyilkos csomorika, a beléndek vagy a nadragulya (belladonna) a sötét középkorban fájdalomcsillapítóként és méregként is szolgáltak. Az a vámpír, aki ilyen növényi mérgeket tartalmazó vért iszik, egy-három kockával lecsökkenti kockatartalékát (az áldozat által elfogyasztott mennyiségtől függően), mivel nem képes rendesen koncentrálni. A karakter a kísértetjáráshoz hasonló hallucinációkat lát. A többi hatást a mesélő találja ki, de belefér egy ideiglenes pont jelenés vagy bátorság is. A hallucinogének hatása 8 óráig tart.
● Fájdalomcsillapítók: A bürök és az álomfű a hallucinogénekhez hasonlóan egyszerre fájdalomcsillapító és méreg. Kis mennyiségben lecsökkentik a sérülések hatását, és eggyel csökkentik a levonást. A hatás 10 –óráig tart.
● Méreg: A nagy adagban beadott hallucinogének vagy fájdalomcsillapítók, illetve az arzén, a sztrichnin és a cián halálosak lehetnek a halandók, és ártalmasak a káiniták számára. Az emberek kínok között pusztulnak el, a káiniták pedig minden kockatartalékukat eggyel lecsökkentik, és egy-három szint halálos sebzést szenvednek el a méreg erősségétől és az ivott mérgezett vér mennyiségétől függően. A méreg nem képes megölni vagy mélyálomba taszítani a káinitákat, de ideiglenesen kiiktathatja őket, amíg ki nem lökik szervezetükből a mérgezett vért, és meg nem gyógyulnak.

A vérvirág, vagy diablerie
Káin átka a vitaen keresztül száll atyáról fiúra, és minél messzebb van valaki az őstől, annál hígabb. Az öregebb vámpírok vére ezért jóval potensebb, mint a fiatalabb generációké, s ezt a hatalmat a vérük és lelkük elfogyasztásával meg lehet szerezni. Ezt vérvirágnak nevezik, bár a fiatalabb vámpírok diablerie néven is emlegetik, és a legtöbb káinita szörnyű bűnnek tartja, mely a halandók kannibalizmusához hasonlítható. Egyedül a Földközi-tenger mellékének asszamitái és a laosmbrák nem vetik meg ezt a gyakorlatot. Előbbiek ellenségeiken rituális diablerie-t hajtanak végre, utóbbiak pedig atyjukon követik el a vérvirágot, ha az Amici Noctis beleegyezik. A tremerek is hajlanak a vérvirágra, bár rituáléikban és gyakorlataikban még nem vert gyökeret.
A vérvirág lényegében véve egy másik káinita vérének elfogyasztása, ahogy egy vámpír inna egy halandóból, bár a hatalmat csak akkor lehet megszerezni, ha az öregebb vámpír összes vérét elveszik. Az idősebb káinita vitaeje nem csupán táplálja ragadozóját (akit diableristának is neveznek), hanem megváltoztatja és megerősíti a testét is, és közelebb viszi Káinhoz. Még a legifjabb káinita is ellophatja az öregek hatalmát, ha elég ravasz, és van bátorsága véghezvinni a tettet. Az öregek tudják, hogy a becsvágyó ifjak a hatalom keresése közben akár szó szerint is elemészthetik őket, ezért atyák és gyermekek között szakadék alakult ki.

A vérvirág elkövetése
Bár a diablerie úgy indul, mint bármilyen más táplálkozás, a befejezéséhez hihetetlen erőfeszítésre van szükség, és a próbálkozók közül sokan kudarcot vallanak. A diableristának először le kell győznie az áldozatát, el kell kezdenie a táplálkozást. A diablerizáló káinitának ki kel innia áldozatának összes vérét, mely az öreg vérének hatalma miatt nem egyszerű feladat. Csak ekkor kezdődik a valódi vérvirág.
Miután a diablerista a célpont testéből az összes vért kiszívta, ki kell tépnie áldozata életerejét is, amit a „szív vérének” neveznek. Ha az összes szintet elvesztette, a teste azonnal rohadni kezd (ennek sebessége az áldozat korától függ – ha több évtizedes, akkor gyorsan és látványosan bomlik el, ha új káinitáról van szó, akkor csak lassan), és életereje elkeveredik a diableristáéval.
A vérvirág felemészti a diablerista minden erejét és koncentrálását, ezért védtelenné válik a külső hatásokkal szemben.
A diableristának azonnal és közvetlen módon kell kiszívnia az áldozat vérét, és csak ő vehet részt a folyamatban. Egy csapat nem diablerizálhat egyetlen áldozatot, és az öreg vérét nem lehet félretenni későbbi vérvirág részére (bár táplálkozás céljából félretehető). A taumaturgia bizonyos esetekben kiskapukat nyithat a korlátok elől.

Jutalom és átok
A vérvirág után a diableristát elönti a hatalom és az öröm eufórikus érzése, és tobzódik a másik lélek kiszívásának élményében. Az érzelmek rendszerint önmagukban is elegendőek, hogy kiváltsák az őrjöngést. Ha a káinita azonos vagy magasabb szintű vámpírt diablerizált, a vérvirág egyedüli hatása ez az eufória, amely egyes káinitákat akár függővé is tehet. A valódi hatalom akkor jelentkezik, ha a káinia egy nála magasabb szintű vámpíron hajtotta végre a diablerie-t.
Ilyenkor a másik vámpír lelkének elemésztése átad valamennyit a hatalmából is, és eggyel lecsökkenti a generációját. Ennek következtében jobban képes a vért tárolni, és magasabb szintű tulajdonságokat és diszciplínákat is engedélyezhet. Ha az áldozat különösen hatalmas volt (ötödik generációs vagy még alacsonyabb), a diablerista a mesélő engedélyével több lépcsőfokot is ugorhat. Az ilyen nagy hatalmú káiniták megtalálásának – és legyőzésének – esélyei meglehetősen csekélyek. A diableristák diszciplínái ideiglenesen megemelkedhetnek (rendszerint egy vagy két ponttal), ez mutatja az ereiben csordogáló vér erejét. Ez az előny rövid életű, és ritkán tart tovább egy jelenetnél.
A vérvirág jelei sajnos mindenki számára jól láthatóak, aki rendelkezik a jelenés diszciplína léleklátás képességével A diablerista aurájában fekete erek jelennek meg, mely a káinita és áldozatának tökéletlenül összeolvadt lelkeit jelzi. Ez a bűnjel annyi évig megmarad, amennyi a két vámpír generációja közti különbség (legalább egy év), és nyomokban még évtizedekig vagy évszázadokig felfedezhető, taumaturgiával meg akár ezután is. Még azok a káiniták is hónapokig úgy érzik, hogy valami nincs rendben a diableristával, akik nem rendelkeznek a léleklátás képességével. Ez a hatás annyi hónapig tart, amennyi a két vámpír közti generációkülönbség volt. A vérvirág többnyire a Pusztítás hagyományának megszegésének számít, mely visszatartja a fiatalokat az öregek megölésétől. Ezért a diablerie büntetést vonhat maga után. A többi vámpír reakciója a mesélőre van bízva. Megbüntethetik, vagy esetleg elraktározhatják az információt későbbre, amikor szívességet szeretnének kérni a karaktertől. Egyetlen eset van, amikor a vérvirág megengedett: a vérvadászaton. Rendszerint az atya hajtja végre a gyermekén (de nem mindig), és az áldozat egy héttel a vadászat előtt az amaránt virágját kapja figyelmeztetésül, innen származik a rítus neve is.
A legenda szerint, aki erős akarattal rendelkező káinitát diablerizál, átveheti áldozata pár viselkedési formáját. A történetek szerint az áldozatnak ehhez „rendíthetetlen akaratra” és különösen erős vérre van szüksége. A pontos hatásokat a mesélőre bízzuk.
A vérvirág elkövetését a mesélő tekintheti az erkölcsi ösvényről való letérésnek, és degeneráció próbát kérhet. Ez különösen igaz az Emberség útjának követőire.

Őrjöngés és Rötschreck
A káiniták pengeélen táncolnak civilizált emberi, és ösztönös vámpírtermészetük között. Személyiségük sötét oldala, a Fenevad nem a józan ész, hanem a szenvedély és az ösztönük parancsát követi. Az erős érzelmi hatásokra (félelem, megaláztatás vagy éhség) ez a fél előtérbe kerül, s ez az, amit a legtöbb káinita kétségbeesetten szeretne megakadályozni. Néha sikerül is nekik, és tetteik urai maradnak. Máskor a Fenevad veszi át az irányítást, és ösztönvezérelt erőszak az eredmény. Ezeket a kitöréseket őrjöngésnek és Rötschrecknek nevezzük, közösen pedig úgy beszélnek róla, hogy az illetőt „elemészti a Fenevad”. A Rötschreck különbözik a Fenevad egyéb megnyilvánulásaitól, mivel csupán primitív rettegésben testesül meg (nem pedig dühben és szenvedélyben), ezért másként kell kezelni, mint az őrjöngést.

Őrjöngés
A Fenevad találó nevet kapott, mivel az állati ösztönökből és sugallatokból álló részt jelöli. A Fenevadban nem sok a racionalitás, amitől több káinita tart. A Fenevad sarokba szorított vadként csap le minden erejével a magasabb rendű gondolatokra, és vagy őrjöngő vérdühöt (amit éhség vagy harag indít be) vagy páni félelmet kelt a káinitában. Ez utóbbit rötschrecknek (a napfény vagy tűz által kiváltott „vörös rettegés”) nevezik.
A Fenevadnak utat engedő vámpír szörnyű látvány. Semminek nincs a tudatában a dühön kívül, és veszett állatként csap le mindenkire, aki az útjába áll. A csatában az őrjöngő vámpír félelmetes látvány, de az, aki a felszín alatt tartja a forrongó Fenevadat, még fenyegetőbb. A Fenevad rejtett utakon is működhet, és alattomos gonoszsága így nyilvánul meg. Azon munkálkodik, hogy megrontson mindent, amiben a káinita hisz. Az ellen uszítja a vámpírt, akik nem akarnak neki rosszat, és paranoiás félelmekkel árasztja el az elméjét, mígnem a káinita már senkiben nem bízik. A hatalomról suttog hamis ígéreteket, olyan erőről, amely végül a kárhozatba taszítja.

Az őrjöngés irányítatlan érzelmi kitörést jelent, mely sokban hasonlít a hisztériához, de annál sokkal primitívebb és erőszakosabb. A vámpírt elemészti a harag, barátot-ellenséget egyaránt megtámad, és sutba vágja a viselkedési és erkölcsi normákat. Az ellenállás a Fenevadnak változó nehézségű, és sokban függ a karakter személyiségétől és szemléletmódjától. Az olyan események, melyek őrjöngésbe taszítanak egy káinitát, a másikra talán semmiféle hatással nincsenek. A legtöbb kiváltó tényező érzelmi, mások fizikaiak, és többnyire sérülés vagy halál váltja ki őket. Ha a karakternek az útjához való elkötelezettségét is próbára kell ,az őrjöngésnek nehezebb ellenállni. A mesélő szabja meg, hogy egy játékosnak mikor kell őrjöngés ellen dobnia, de a kiváltó okok a következők lehetnek:
● Harag vagy frusztráció: Amikor valami feldühíti a karaktert, úrra kell lennei érzelmein. Ha nem teszi, őrjöngésben törhet ki, melynek során megpróbálja elpusztítani dühe okozóját. Az őrjöngés kezdeti szakaszában a káinita cselekedetei fókuszáltak, de még a harag tárgyának elpusztítása vagy elűzése sem mindig elégíti ki a Fenevadat, és így mások is az irányíthatatlan harag áldozataivá válnak.
● Veszély: A nagy veszély őrjöngést válthat ki a káinitákban, és megelőző támadásra ösztökélheti őket. Az őrjöngés során a karakter következetesen sorra veszi a veszélyforrásokat, bár a Fenevad markában meglehetősen tágan értelmezhető a „veszély” fogalma. A veszély által kiváltott őrjöngés során a vámpír először a legnagyobb fenyegetést jelentő célpontokat támadja meg, majd tovább halad a kisebb veszélyforrások felé. Tudatalatti és állati énje azonban a szövetségeseket és kívülállókat is „fenyegetésnek” láthatja, és megtámadhatja őket. A veszély által kiváltott őrjöngés nem a rettegés megnyilvánulása (az a Rötschreck), hanem inkább a valós vagy képzelt veszély elhárítására tett erőfeszítés.
● Szándékos: Egyes káiniták, különösen azok, akik a Via Bestiae-t járják, vagy a skandináv einherjar-t követik, szándékosan a Fenevad elébe mennek, és saját céljaikra használják. Maguk lépnek be az őrjöngésbe, és ösztöneikre bízzák a Fenevad irányítását. Az őrjöngés szándékos kiváltását több névvel is illetik, de a leggyakoribb a „Fenevad hívása”, míg az őrjöngés irányítását a „Fenevad meglovagolásának” nevezik (akár szándékosan idézték elő, akár nem).
● Éhség: A düh után az éhség az őrjöngés legvalószínűbb kiváltó oka. A vámpír vér utáni vágya nem csupán az emberek által ismert tompa fájdalom, hanem mindent elsöprő vágy. A káinita minden porcikájában érzi a szükségletet, ezért, ha vértartaléka lecsökken, kényszert érez, hogy bármilyen - mindegy, milyen – forrásból kielégítse éhségét. Ha a karakter vértartaléka a teljes szint negyedére zuhan vissza, éhezni kezd, és dobnia kell őrjöngés ellen, valahányszor egy ember elékerül. Ahogy csökken a vértartalék, úgy lesz egyre erősebb a vágy (a vértartalék negyedénél kevesebb vér esetén vérpontonként eggyel növeld meg a célszámot). Ha a dobás sikertelen, a karakter azonnal megtámadja a legközelebbi célpontot, hogy igyon belőle. Addig iszik, míg vértartaléka fel nem töltődik, vagy áldozata meg nem hal. Ha az előbbi eset történik, megpróbálhat kilépni az őrjöngésből. Ha ez nem sikerül, vagy ha a vértartaléka még nem töltődött fel, újabb áldozatot támad meg, míg az őrjöngés véget nem ér, vagy míg jól nem lakik.
Az őrjöngés előnyei
Bár a vámpírok állati állapotba süllyednek az őrjöngés során, több ideiglenes előnyhöz is hozzájutnak:
● Minden sérülésből eredő kockatartalék levonást figyelmen kívül hagyhatnak (a mozgáskorlátozás érvényben marad).
● A Fenevad befolyásoktól mentes, ezért az őrjöngő vámpírok elleni uralom próbák célszáma +2.
● Az őrjöngő karakter, aki uralmat használ, kettővel csökkenti a célszámot, mivel állati természetének ereje legyőzi a többieket.
● Az őrjöngő karakternek nincs szüksége akaraterőre az erőpróbákhoz. A Fenevad elegendő erővel ruházza fel.
● Immunis a Rötschreck-kel szemben.
● Szégyen: A szégyen is olyan erős érzelem, mely őrjöngéshez vezethet. Az őrjöngést kiváltó zavar erőssége karakterenként változó. A magabiztos természettel rendelkező karakterek általában a legsúlyosabb sértések kivételével mindent kibírnak. Akiknek viszont fontos mások véleménye, kis provokációra is hevesen reagálhatnak. Amint kezdetét veszi az őrjöngés, senki nincs a közvetlen közelben biztonságban. A káinita első áldozata rendszerint az, aki megszégyenítette, vagy aki a hírt hozta, de a Fenevad a vámpír megaláztatásának tanúit is el akarja tüntetni.
● Kísértés: Egyes káiniták megpróbálnak egyenes úton haladni, és hűnek maradni egy bizonyos erkölcsi törvénykönyvhöz és emberi természetükhöz. A kísértés azonban mindig jelen van, és szörnyű tettek elkövetésére csábítja a vámpírt. Időnként ezek a hangok kerekednek felül, és a káinitának meg kell küzdenie a Fenevaddal.
A mesélőnek kell eldöntenie, hogy mikor dob a játékos az őrjöngés ellen , hogy a krónikához igazíthassa az esemény elfordulását és természetét. Ha eldöntötte, mikor szükséges a próba, a következő szabályok érvényesek: a káinita provokáció esetén vagy megpróbál ellenállni a Fenevadnak, vagy enged neki. Az első esetben megpróbál nyeregben maradni, és előtérbe helyezi emberi természetét, de ha kudarcot vall, a Fenevad elszabadul. A másik esetben, tehát a „Fenevad meglovagolásakor” a káinita irányítása valamelyest megmarad, de az őrjöngésre sor kerül. A vámpír reakciója az erkölcsi hozzáállásától függ. Az önuralmat gyakorló utak követői a Fenevad megtagadását hirdetik; az ösztönt követők pedig magukhoz ölelik.

Rötschreck
A félelem minden élő és élőholt lény egyik fő mozgatórugója, bár a káinitákat szívósságuk és gyakorlati halhatatlanságuk számos gond alól felmenti, melyek az emberiséget gyötrik. Noha ez a szabadság olyan karaktereket eredményez, akik bátran szembeszállnak a világgal, a néhány rettegésforrás egészen szélsőséges reakciókat vált ki a káinitákból. A vámpírok primitív félelmét Rötschreck, vagyis vörös rettegés néven ismerik. A főbb kiváltó okok a tűz és a napfény. A Rötschreck ugyanolyan ösztönös, mint az őrjöngés, de a vámpír ilyenkor pánikszerűen menekül, és útját erőszakkal és hatalmával tisztítja meg. Akárcsak az őrjöngésnél, ha a karakter út iránti elkötelezettsége még nem szilárdult meg, a Rötschrecknek jóval nehezebb ellenállni.
Minden vámpír rendelkezik bizonyos uralommal a reakció felett, és rendszerint le tudják győzni az ösztönt, hogy hátrahőköljenek a tűztől – ami jól is van így, hiszen a középkorban a fényt nagyrészt nyílt láng adja. A tűznek valós veszélyt kell jelentenie a Rötschreck kiváltásához, ezért a fali fáklya vagy az asztalon nyugvó gyertya nem igényel dobást. Ha viszont a fáklyát a vámpír arcába nyomják,

A vér hierarchiája
A vér minden káinitát összeköt. Ábel vére volt az, ami átkot bocsátott Káinra, és minden vámpír ereiben Káin vére csordogál. A káiniták létezését ez a szentségtelen folyadék, a vitae táplálja, de egyéb misztikus tulajdonságai is vannak. A vámpírok a véren keresztül vezetik le a származásukat; az őket létrehozó atyáktól kezdve egészen Káinig. A vér emberfeletti erővel, reflexekkel és a diszciplínák vérmágiájával látja el a káinitákat. Míg a Fenevad kárhozatra ítéli a káinitákat, Káin átka pedig üldözi őket, a vér egy fajjá kovácsolja őket.