Kik vagyunk? - Fajleírás

A vadászok helyzete a mai világban.

Ne feledjük, a sötétség világát éljük a sötét középkorban, amikor az egyház igyekszik hatalmát megerősíteni, s terjeszkedni az egész világban. Pont ilyen hatalmat, ilyen erős közösséget engedne ki kezei és karmai közül? Pont ne a Keresztény Egyház lenne az, aki igyekezné kordában tartani a vadászokat? Aki ne támogatna minden erővel és pénzzel egy olyan erős sereget, akik védelmezik Isten szent nevében az Ő hatalmát?

A mai világban vadászokat két csoportra oszthatjuk. Az egyik az olyan vallási fanatikusok, akik valóban elhiszik, hogy csak az egyház nevében végezhetik szent munkáját, s az inkvizíció berkein belül tevékenykednek, vagy szakadárként, vándorként, vagy örök kitaszítottként, magányosan kóborolnak a világban, s teszik, amit a sors megkövetel tőlük.

De bármelyik utat is járja a Vadász, az egyház számára bajban éppannyira nem léteznek, mint semmi más egyéb, ami veszélyezteti hatalmukat, hiszen ami veszélyt jelent rájuk, az ellenség, s az ellenségnek vesznie kell. …A bajba került vadász csak magára számíthat.

A Fény és a Sötétség játéka


Szörnyek garmadája rejtőzik a színfalak mögött. Ki-kilesnek, olykor elő is lépnek a vörös bársonyfüggöny mögül. Árnyak közt járnak, elvegyülve az emberi nyájban, várva a pillanatra, amikor kinyúlnak és elragadják a gyanútlanokat. Az emberek levágandó barmok az éhesek számára, szeretők a kéjvágyóknak, játékszerek a gonoszoknak. Minden rémmese erről szól: a vámpírok a mi vérünkkel oltják szomjukat, a farkasfattyak halandó zsákmányra lesnek a sötét erdőkben, a démonok embereket vesznek rá arra, hogy adják el nekik lelküket ördögi ajándékaikért cserébe. De ezek nem csak mesék, nem igaz? Nem, a rémek valósak, titkok szövevényében rejteznek.

A Vadász olyan emberekről szóló játék, akik valamiképp felismerték az igazságot: a szörnyek igenis léteznek. Ezek az emberek már nem ülhetnek tétlenül. Meg kell ismerniük ellenségeiket. El kell pusztítaniuk őket vagy elorozni hatalmukat. Egymás ellen kell felhasználniuk őket, akár a sakkbábukat. Nem könnyű dolog ez, az örökös vadászat, a szüntelen Virrasztás. Brutális dolog, megszállottá tesz, az elesett elődök vérétől csúszós lejtő, lejtő a rémálmok poklába. Mégsem tehetnek mást, mert a Virrasztás ösztönzi őket. Áldozatot hoznak. Tovább lépnek. Vadásznak.


Fényjáték a Sötétségben

A vadászok a fény és a tűz. Ez jelenthet egy pokolbéli ellenfél élőholt testének nyomott fáklyát, vagy üvöltő lángokat, amelyek kipurgálják az összes sivítő parazitákat a fészkükben. De lehet elveszett barátokért vagy családtagokért gyújtott gyertyaláng, egy kopott pergamen fölé tartott olajlámpás, esetleg valami szentségtelen múmia sírkamrájának mélyéből felhozott aranyozott medál. A vadászok hordozzák a Virrasztás lángját, ami a tett és a tudás jelképe, illetve az ezekkel járó pár pofoné is. Ez azonban sem veszélytelen, sem ésszerű párosítás, a vadászok mindent kockára tesznek a vadászatkor.

E játék főhősei azért virrasztanak, mert nem tehetnek mást: már látták, ami odakinn van. Átélték a rémségeket, megtapasztalták a rejtélyeket, amelyek erre az ösvényre kényszerítették őket. Néhányak szerint az erőszak az egyetlen megoldás, mindet kipurgálni. Mások másként közelítik meg a Virrasztást, lefilmezik a szörnyeket abban a reményben, hogy majd leleplezhetik őket, vagy átkutatják a világot ősi mágikus fegyverekért, hogy megvédhessék az ártatlan embereket.

A legalapvetőbb szinten a vadászok tájékozatlan, szedett-vedett csoportokban léteznek: barátok, a család és mások, akiket az őrjítő körülmények egy irányba sodornak. Megvédik az erdejük egy darabkáját, a közeli utcákat. Nem ismerik annak a mélységét, ami odakint zajlik a nagyvilágban, a saját gyertyáik gyenge fényével csak önmaguk előtt képesek megvilágítani az utat.

A gyertyák elvezetnek a fáklyákhoz, olyan sejtekhez, akik a helyi sejtekkel összeállva szervezeteket hoznak létre. Megosztják az erőforrásokat, lelki támaszt nyújtanak egymásnak. E szervezetek sokkal összeszedettebb erőt képviselnek a sötétség lényei ellen.

A fáklyák végül őrjöngő máglyákban egyesülnek, ahogy a szervezetek összefognak egymással és globális méreteket öltenek, komoly múltra visszatekintve. Ősi csoportok és modern ügynökségek komoly fegyvereket adnak a vadászaiknak, melyek némelyike oly idegen, hogy a használóikban néha felmerül a kérdés: Meddig leszek vajon képes ember maradni?

De még ha össze is állnak, hogy lángjaik pokoltűzzé lobbanjanak, tűzvihart kavarjanak, nem tehetnek ellene semmit, csak megérthetik, hogy milyen mélyre is nyúlik a sötétség és milyen áthatolhatatlanul sűrű. Ami még rosszabb, a tűz idővel kihuny: a gyertyák csonkig égnek, a fáklyákat kioltja a hideg szél, még a máglya is homályba enyészik, miután felemésztett mindent. A vadászok tisztában vannak ezzel, az ő idejük is lejár, miközben az árnyak határtalannak és örökkévalónak tűnnek. Csak remélhetik, hogy valaki majd továbbviszi utánuk a Virrasztás lángját.



Hogyan válhat egy ember Vadásszá?

Egyetlen Vadász sem születik azonnal Vadásznak. Azok az emberek, akik Vadásszá válnak, ugyanolyan hétköznapi embernek születnek, mint bárki más. Földművesek, parasztok, zsoldosok, kobzosok, csavargók, vagy éppen papok voltak – teljesen normális emberek, akik azelőtt ugyanúgy éltek, mint bármely más hétköznapi ember. Hogy ők mégis mitől lettek „mások”? Valaha, valamikor átestek egy olyan folyamaton, amelyet ők egyszerűen csak Megszállásnak neveznek. A Megszállás folyamata tulajdonképpen nem más, mint egyfajta újjászületés, sokak számára nem kevesebb, mint „kiválasztottá válás”. A Megszállott – így is szokták még nevezni a Vadászokat – a Megszállottá válásának pillanatában szembesül a Sötétség Világának rideg valóságával. Ráébred, hogy olyan szörnyeteket és rémek léteznek, amelyekről ő eddig még csak legfeljebb mesékben hallhatott– kényelmesen és biztonságban, hátradőlve, vagy éppen kuporogva a paplanok alatt,– léteznek! Vannak vámpírok, vannak zombik, és a múmiák sem csupán a pletykák és a rossz nyelvek, a babonások számára léteznek!
Hogy mégis hogyan történik effektíven ez a Megszállás? Sokféleképpen megtörténhet. A Vadászok különféle sejtelmes hangokat hallhatnak, zavaros üzeneteket láthatnak papirosokon vagy házfalakon, vagy éppen szagokat érezhetnek, és látomásokat láthatnak. Az is előfordulhat, hogy a Vadász átélt – vagy csak tehetetlenül, szemtanúként végignézett – egy rendkívül erőszakos cselekedetet, melyet egy szörnyeteg követett el. A megjelenés formája minden esetben más és más, de általában a történtek valamiféle figyelmeztetőüzenetet hordoznak, melyek felhívják a leendő Vadász figyelmét a közelgő veszélyre.
Borzasztó dolog ráébredni, hogy az emberiség nincs egyedül a Földön. Bizony a legtöbb ember a Vadászok helyében pánikba esve elmenekülne, ők azonban mégsem ezt teszik. Többnyire eljutnak a megismerés egy adott fokára, ezután pedig már soha többé nem élhetnek ugyanolyan „normális”, hétköznapi életet, mint amilyen az életük lehetett azelőtt. A Megszállottság állapotától kezdve életük végleg összefonódik a vadászattal.


Kik a Vadászok?

A Vadászok a Sötétség Világának azon teremtményei, akik szörnyekre, rémekre vadásznak – olyan bátor, hősies és határozott emberek, akik felveszik a küzdelmet a természetfeletti világgal. De vajon kik is a Vadászok valójában? Ezek az emberek nem természetfeletti lények, éppolyan közönséges földi halandók, mint bármely más ember itt e Földön. Felmerülhet azonban benned a jogos kérdés, hogy vajon hogyan vehetik fel a harcot akkor ezek az emberek a náluknál nyilvánvalóan jóval hatalmasabb, ördögi lényekkel szemben?
Nos, a válasz egyszerű, mégis kicsit bonyolult. A Vadászok ugyan nem természetfeletti lények, mégis rendelkeznek gyűlölt ellenségeikhez hasonlóan, a természetestől eltérő képességekkel. Ezek a képességek felettébb hatékonnyá teszik számukra a vadászat lebonyolítását, és bizonyos előnyöket is biztosítanak számukra a Sötétség Világának szörnyetegeivel szemben. Ezekre az előnyökre azonban szükségük is van, hiszen a szörnyetegek nemcsak szívós és rettenetes ellenségek, de iszonytató természetfeletti hatalmukkal szemben egy átlagos embernek nem sok esélye van az életben maradásra. A Sötétség Világának lakói között nem az ember jelenti a tápláléklánc csúcsát…
A Vadászok számára tehát ezek az előnyök nem egyszerűen csak fontosak, de létfontosságúak is az életben maradás szempontjából. Különleges képességeik, melyeket a sötétség teremtményeivel szemben vetnek be, igen hatékonyak és kemények, de egyetlen másodpercig se gondold azt, hogy ezek a képességek túlzottan nagy előnyhöz juttatják a Vadászokat. Végigböngészve speciális képességeiket, melyeket napról napra, éjszakáról éjszakára folyamatosan bevetnek az éjszaka lényeivel szemben, azt tapasztalhatod, hogy ezek a képességek igencsak veszedelmesek lehetnek, még egy vámpír, egy lidérc, egy zombi vagy egy démon számára is. Ugyanakkor nem szabad elfelejtened azt sem, hogy a sötétség szülötteinek rendkívüli képességeihez, adományaihoz képest ezek csupán gyenge utánzatok lehetnek. A Vadászok képességei a megfelelő helyen és időben alkalmazva nagyon veszedelmes segítséget nyújthatnak számára egy természetfeletti lény felkutatásában, becserkészésében, és akár likvidálásában is, de a természetfeletti lényeknek is megvannak a maguk jól bevált praktikái, melyek az ő személyes túlélésüket szolgálják. Évszázadok, sőt, sokszor évezredek körmönfont és veszedelmes praktikái, trükkjei segíthetik a szörnyetegeket a Vadásszal szemben, aki sokszor csupán az ő személyes létüknek töredékét élte meg. Evolúciós törvényszerűség, hogy évszázadok, olykor évezredek titkos tudásanyagai, melyek folyamatosan csiszolódtak, tökéletesedtek használatuk folyamán, a Vadászokkal szemben óriási és veszedelmes arzenált jelentenek. Ezért soha ne feledd, hogy bár ebben a játékban egy Vadászt irányítasz, a Sötétség Világában sosem lehet tudni, mikor válik az üldözöttből üldöző, és fordítva – ebben a világban bármikor, bárkiből válhat préda, de két fél küzdelmében a valódi vadász mindig csak egy maradhat…