Vicenzo di Santi

1396. március 13-án született egy pénteki napon Vatikánvárosban egy szülés közben elhullott, névtelen, szerencsétlen asszony gyönge, sovány gyermekeként. Inkább veszett volna oda…
De mert a sors úgy akarta kezdeti rögös útján mégis talpon maradt. Túlélte a gyermekágyi lázat, s az egyház védőszárnyai alatt néhány hónap alatt folyton síró, mindig kíváncsi erős babává cseperedett. Pontosan egy év múlva, mikor a kicsi egy éves lett velencei vitorlák bomlottak ki Róma nagykikötőjében. Rövid, három árbócos, alacsony merülésű fürge fregattok egy középnemes kereskedőház a di Santik hajóscímerével. Gazdag rakomány, melynek valójában egyetlen célja volt, hogy a család az itt töltött idő alatt pótolja azt, amit a természet nem adott meg nekik. Gyermeket adjanak az utókornak. Így került az árva, névtelen alig egy éves csecsemő a kedves, jó módban élő, mindig mosolygós szülőkhöz, s keresztelték el Vicenzonak. Nem kellett csalódniuk.
Eszes, engedelmes gyermeknek bizonyult, aki épp úgy örömét lelte a csatangolásban, mint a vívóleckékben, vagy épp a különféle tanítók által fejébe tömött érdekességekben. Kíváncsi természet, akit gyakran megtalált a baj, vagy ha éppen nem, akkor fordítva történt.
Öt évesen első úszóleckéje után úgy döntött nekivág a tengernek, de egy halászcsónakból kiugorva néhány méternyi fuldokló vergődés után egy zátonyon kötött ki. Két nap múlva találtak rá meghűlve a bójához kötött csónak pokróchalma alatt.
Hat évesen mikor apjától tucatnyi vívóleckét kapott úgy gondolta elég nagyfiú ahhoz, hogy egyedül űzze el a család birtokáról az azt zargató haramiákat. Vicenzo három nap múlva került elő, miután Arcus di Santi a család feje, névadó apja kifizette érte a váltságdíjat. A fosztogató zsoldos csapatra egy hét múlva vérben fagyva találtak rá egy kikötő penésztől bűzlő csapszékében.
Tíz évesen már tehetsége és fogékonysága mutatkozott a mechanika iránt. Sok kezdetben nem működő szerkezet született, ilyen volt például a madárszárnyakra hasonlító vitorlázásra készített kezdemény, amit egy szirtről leugorva próbált ki kevés sikerrel. A tengerbe zuhant, ahol kedvére fitogtathatta úszó tudását, amíg törött lábbal kiverekedte magát a hullámtörők közül.
Tizenhárom évesen puskaport csent, hogy titokban próbáljon ki egy könyvlapokban olvasott kísérletet. A di Santik családi kúriája leégett, s amíg a renoválások tartottak a család kényszerből egy évre Rómába költözött. Itt aztán néhány évre vége szakadtak a mára már nevetést csaló kalandok sorai. Három évig a templomos lovagrend szolgálatába adták, hogy tanuljon, erősödjön és fegyelmet tanuljon. Fegyverhordozó kölyök lett, pucolhatta egy nemesember vértjét és csizmáját, takaríthatta lovának almát, közben pedig megismerkedett a fegyverekkel, kitanulta a számára előnyös, ügyességből, gyorsasággal forgatott rapír, azaz vívótőr forgatását. Megtanulta hogyan kell derék férfiként megülni a lovat, hogy hogyan kell megnyerni, vagy épp becsülettel elveszteni egy nem halálra menő párbajt.
Aztán jött a hazaút a régi jó birtokra, kalandok házába. Tizenhat éves volt, mikor újra a di Santi birtokon lépdelt büszke, kormos képű sihederként. Aztán következett a sors iróniája, vagy épp fizetsége a rövid, mégis tartalommal dús élet szenvedéseiért.
Tizenhét évesen apja halászflottáján szolgált hajóskapitányként, amikor két fregattjuk hajótörést szenvedett. Aznap este tucatnyi matrózt mentett ki a hullámsírból.
Tizennyolc évesen a di Santi birtokra magukat kereszteseknek valló fosztogatók támadtak. Mindkét oldalon sokan vesztek oda. Matrózok és büszke páncélosok, s akkor ismerkedett meg Vicenzo először a halállal. Arcus di Santi a családfő súlyosan megsebesült a jól szervezett haramiák parancsnokával folytatott párviadalban. Az összecsapást a fiú fejezte be…
Tizenkilenc évesen már részt vett lőfegyverek tervezésében…
Aztán húsz éves lett, mikor apja elé állva közölte hőn szeretett, valójában mostoha fiával, hogy itt az ideje a férfivá válásnak. Egy római hajóút, egy titkos, jól felszerelt fregatt, drága rakomány… Az apa, Arcus utolsó útja, egy vadász és csapata csúfos vége, s a valóság könyvének felütése a fiú előtt.
S mert Isten végül úgy akarta a di Santiknak mégis lett továbbfolyó vérvonala, s csak a sors tudta, tudja róla, hogy valójában hamis, de rátermettebb már nem is lehetne. Azóta a családi birtok tejhatalmú ura és parancsolója, s sötét, földöntúli titkok őrizője.
Feleségét huszonöt évesen alig néhány hét alatt ismerte meg, s vette el. Isten akarta…